Ezt a receptet már tegnap szerettem volna kitenni, de sajnos a kemo hét az mindig kérdőjelekkel van tele. Így tegnap napközben pörgés volt és szülinap/húsvét ünneplés, amitől estére brutál kimerült lenne, csont/izom/bőr -fájdalommal. De most igyekszem vele, hogy még mielőtt Hanna felébred végezzek a poszttal :)
Ha még nem mondtam volna, imádom a pizzát. Rajongásig :)
Hétfőn korán keltünk, ilyenkor áldás, hogy Hanna nem alszik sokáig, viszonylag könnyen ki lehet szedni reggel az ágyból.
Talán ez a legnehezebb. Ez az, ami sosem ment nekem.
Sok mindent szégyelltem már életemben, sok hibás döntést hoztam, de soha nem kellett pénzért, vagy bármiért kuncsorognom. Mindig mindent valahogy megoldottunk, vagy amikor egyedül voltam, akkor megoldottam. De nagyon szar világ lett :(
A kórházból hazafelé már a buszon érkeztek a tünetek. Éreztem, hogy a maszk alatt a szám fel van dagadva. A kezem pedig már a kórházban is fel volt, és borzalmasan viszketett. Bevettem rá a szokásos csöppöket, de most nem használt az sem. Este az orvos fellőtt a felhőbe a gyógyszert, ami hatni fog. Másnap kiváltottuk. Nagyon gyorsan használt....