1. kemo napló

2025. 02. 26-án szerdán csörgött a telefon. A kórház volt. Másnap, azaz 2025. 02. 27-én csütörtökön jelentkezzek reggel befekvésre. Jöhet az első kemo... Sokkot kaptam. Nyilván tudtam, hogy mi a következő lépés, de mégis nagyon hirtelen ért. Hanna itthon betegen, hogyan oldjuk meg a felügyeletét. Sok telefon, intézkedés, apa marad táppénzen.

2025. 02. 27 csütörtök. Barátnőm vitt be reggel a kórházba. Remegett a gyomrom. Felvettek az osztályra, jöhettek a vizsgálatok. Vérvétel, szívultrahang. Majd várakozás. Ebéd. Érdekesség, ugyan az volt az ebéd, mint amikor Hanna született. Ugyanez a kórház, csak más osztály. Meggyszószos husi. Imádom :) Kb. délután 2 fele kaptam meg az első adagot. 4 lesz belőle. 12 alkalommal... Nagyon sok. Elkeseredtem. 

Mellékhatás különösebben egyelőre nincsen. Kicsit kipirosodott az arcom. 1 óra alatt lefolyt az első. Jöhetett a 2. Közben beszélgettem a szobatársakkal. Idősek. Mindegyik. Én vagyok az egyedüli fiatalabb korosztály az osztályon. Ez megint kicsit lehangolt. 2 órán át csöpögött a 2. adag. Jöhet a 3. Szép narancssárgás színű. Ez felel a hajhullásért. Szóval itt vagy. Helló cimbi...

Itt picit fájt a fejem, kaptam rá gyógyszert. Ez legalább 3 órán keresztül csöpögött. Már késő délután volt. Sokadik filmet néztem, pörgettem a közösségi médiát. Megettem a vacsorám. Szorítottam Hanna bárányát, amit mindig odaad, ha kórházban vagyok, hogy vigyázzon rám. 

Eljött az utolsó adag, azaz a 4. lötyi ideje. Szintén 3 órás adag. Betettem egy újabb filmet. Ízek, imák, szerelmek. Sokszor láttam már. Imádom Julia Robertset, és imádom Olaszországot, az olasz kultúrát, mentalitást, KONYHÁT! Bár még sosem jártam ott. 

Közben valahogy elterelődtek a gondolatok a filmről, és csak könnyek jöttek. Csak sírtam. Némán, magamban. Elkeseredetten. Nehéz időszak jön.

Nagyon elfáradtam. Elálmosodtam, de még nem alhatok, még mindig ment belém ez a vacak... Este 10. Végre elfogyott. A branült még bennem hagyják a biztonság kedvéért. Jó éjszakát. Pillanatok alatt aludtam el. 

De ugyan ilyen gyorsan jött el a reggel is. Vérvétellel keltettek. Én utána már szépen lassan el is kezdtem készülődni a hazamenetelre. Meghozták a reggelit. 2 zsemle, vaj, 1 főtt tojás. Megettem. Tovább vártam tűkön ülve, hogy mikor mehetek. Kb. 10-11 óra mire megkaptam a zárót. "Jönnek önért?" "Nem, metrózom." "Metrózik? Inkább hívjon taxit." Persze. Nyilván... Szépen komótosan elindultam. Már a buszon éreztem az érkező tüneteket... Nehéz időszak jön...