2. kemo napló

Hétfőn korán keltünk, ilyenkor áldás, hogy Hanna nem alszik sokáig, viszonylag könnyen ki lehet szedni reggel az ágyból. 

Gyorsan elkészítem először őt, aztán összeszedem magam és a saját dolgaim amik a kórházban esetleg kellenének. Leletek, tablet, fülhallgató, könyv, víz, szendvics.

Közben férjem is elkészült, kocsit is beindította, hogy előmelegítse, mert közben visszatért a tél. Szépen lassan elindulunk.

Első körben elvittük Hannát bölcsibe, onnan pedig mentünk tovább. Ilyenkor csak az Örsig szoktam elvitetni magam, onnan már pikk-pakk ott vagyok metróval a kórházban. 

Először járok ezen az ambuláns részen, izgulok, keresem merre kell menni. Már az ajtóban kedves mosolyok fogadnak, ez megnyugtató érzés volt. Bementem. 

Leültem a folyosón, de rövid várakozás után szólítottak is. Először egy orvossal beszélgettem, majd bekísért a kezelési szobába. Volt egy szék az ablak mellett, szinte hívogatott :D. 

Ami meglepett, hogy gyakorlatilag családi hangulat volt a szobában. Az ott levő nővérek kedvesek, segítőkészek és a túlterheltség ellenére vidámak. Abszolút biztonságban éreztem magam. Bekötötték a branült, vérvétel, majd kis várakozás után jöhetett is az első cucc. 

Miközben ott üldögéltem, néztem az 1000 fordulaton pörgő nővéreket. A folyosón kígyózott a sor. Rengeteg beteg várt kezelésre. Gyakorlatilag ez az alattomos kór napjainkban már olyan mértéket öltött, mint egy egyszerű influenza. De a szakemberek mennyisége viszont nem lett több. Eszméletlen tempóban dolgoznak, teljesítő képességük határát súrolják. 

5 órán át voltam a kórházban. Közben olvastam, telefonoztam és beszélgettem. Kedves emberek vettek körül. De azért jó volt végre kijönni onnan. A 2. kemo is pipa. Még 10....

Elindultam hazafelé. Fáradtságot éreztem. Jó volt itthon elfeküdni. Az ebédet is ágyban ettem meg.

Délután viszont már éreztem a tüneteket. Hol fáztam, hol melegem volt és mindeközben borzalmas hányinger gyötört. Nehéz délután volt. Mire este (éjszaka) végre elaludtam volna, arra meg Hanna ébredt fel. De hát ilyen ez az anya élet :)