Tünet, tünet hátán

A kórházból hazafelé már a buszon érkeztek a tünetek. Éreztem, hogy a maszk alatt a szám fel van dagadva. A kezem pedig már a kórházban is fel volt, és borzalmasan viszketett. Bevettem rá a szokásos csöppöket, de most nem használt az sem. Este az orvos fellőtt a felhőbe a gyógyszert, ami hatni fog. Másnap kiváltottuk. Nagyon gyorsan használt. Szerencsére. A hányingerre is írt fel gyógyszert, nyilván az nem volt a patikában, hétfőre lesz meg. Sebaj, addig jó lesz más is. 

Aztán 2 nap múlva, mintha mi sem történt volna. Semmi tünet. Nagyon boldog voltam. Az idő is szép volt, irány Gödöllő. Vonattal mentünk, hogy Hannának is kedvezzünk. Nagyon boldog volt. Végre voltam a Sulyán cukrászdában is. Isteni mentes sütit ettem. Hanna pedig egy banános sütit választott, magához képest egész sokat evett belőle :)

Vasárnap aztán jött a fekete leves. Reggelre begyulladt a szám, nem tudtam enni. Minden falatnál görcsbe rándultak az arcizmaim, mert az ízek úgy stimulálták az egészet. Borzalmas volt. Ez rá is húzódott a fülemre. El kezdtem Corsodylal kezelni. 2 nap alatt hatott szerencsére, de a fülemről nagyon nehezen ment le a gyulladás, napokig szurkált. Aztán jöttek a csontfájdalmak. A végtagfájdalmak. Az izomfájdalmak. A nehézlégzés. Az 5 napig tartó migrén. Mint aki lábon hord ki egy szívrohamot és egy pánik rohamot egyszerre, és mindezek mellé egy elképesztő gyomorfájdalom... Csütörtökön volt egy vérvétel kontroll és egy konzultáció az orvossal. Írt fel a gyomromra gyógyszert. De nem igazán akart hatni. A fájdalomcsillapítókat úgy kapkodtam, mintha cukorka lenne. Így mentünk el szüleimhez hétvégére. 

Aztán vasárnap reggel mintha jobb lett volna a gyomrom. Reggeli után utaztunk vissza Pestre. Ééééés délután beköszöntött egy újabb migrén... csodálatos volt. Könnyeimmel küszködtem. Nagyon vártam az estét, hogy végre elfeküdjek és csend legyen körülöttem. 

Aztán hétfőn varázsütés szerűen megszűnt minden. 10 nap telt el kemo után... 10 nap kellett ahhoz, hogy újra embernek érezzem magam, hogy újra teljes életet éljek. Ebben a 10 napban hihetetlen mélységeket éltem meg. Rengeteget sírtam. Mindent és sajnos MINDENKIT hibáztattam a betegségemért. 

Nem tudom, hogy ez után ez mindig így lesz-e. Hogy mindig 10 nap kell-e a felépüléshez. Mindenhonnan azt hallottam 2-3-4 nap a rossz kemo után. Hát.... Fogjátok meg a söröm. Majd én megmutatom, hogy lehet az sokkal több is. 4 nap múlva jön a következő adag. Csak bizakodni tudok, hogy annál kevesebbel is megúszom.

Jelenleg egyébként brutál szálvihar tombol, így a lakásba vagyok szorulva. Pedig jó lenne sétálni. 

Hajam még van!